Rengetegszer találkozom ezzel... a fórumokon kommentezők egy része előszeretettel fejezi be az összes mondatát három ponttal... nem tudom, miért... és képesek egész bekezdéseket írni ezzel a módszerrel... fantasztikusan kellemesen olvasható így egy sztori vagy vélemény... számukra nem létezik egy darab pont vagy felkiáltójel, kérdőjel... mintha nem tudnának valamit szépen mondatba foglalva előadni... csak dőlnek a szavak, mint repülőből a szúnyogírtó... aztán majd lesz valami... az ilyet visszaküldeném alsó tagozatba, hogy újratanulja a helyes fogalmazás alapjait... de egy olyan tanárhoz, aki a pontokkal teletűzdelt papírra fosott dolgozatát az osztály előtt meglengetve, ordítva hordja le...
Utálom... hogy első bejegyzést kell írnom.
2010.04.20. 11:54 | Nilfheim | Szólj hozzá!
Na, ezt is megértük. Létrehoztam egy blogot. A tegnapi napig a megrendíthetetlennek hitt elhatározásom az volt, hogy márpedig én sosem. Most kéne azt a közhelyet elpuffogtatnom, hogy soha ne mondd, hogy soha. Nem teszem. Utálom a közhelyeket.
Persze, milliónyi célból és témában létre lehet hozni blogot. Meg is tették már előttem számolatlanul. Na, ennek nem lesz egyik sem. Se célja, se témája.
Milyen egyszerű lenne a dolog, ha például a hőn szeretett, tündibündi kiscicámról írnék... akkor szinte adott az első bejegyzés: Hogyan jutottam arra a döntésre, hogy otthont adok egy tündibündi kiscicának? vagy: Első nap, avagy hogyan hoztam haza tündibündi kiscicámat. esetleg: Hogyan választottam nevet a tündibündi kiscicámnak?
Na jó, nem agyalom túl. Ha eszembe jut valami, vagy találkozom olyasmivel, amit utálok, igyekszem beírni. Sok szeretettel. (a szeretetet nem utálom...)
